La Magdalena Contreras 1.38

La Magdalena Contreras Mexikóváros egyik kerülete, lakossága 2010-ben megközelítette a 240 000 főt.FöldrajzFekvéseA Szövetségi Körzet nyugati felén elhelyezkedő kerület alakja keskeny, délnyugat–északkeleti irányban nyúlik el. Területe északkeletről délnyugat felé haladva emelkedik, északkeleti része teljesen beépített, míg másik felét erdős hegyek foglalják el, amelyek magassága már a 3800 m-t is megközelíti. Néhány jelentős hegycsúcsa a Cerro Sasacapa, a Cerro Tarumba, a Cerro Nezehuiyola és a Cerro Panza. A domborzatnak megfelelően vízfolyásai is északkelet felé folynak, közülük legjelentősebb a La Magdalena.ÉghajlatA kerület éghajlata meleg, de nem forró, és nyáron–ősz elején csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 27 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 34 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 12,7 és a májusi 17,6 fok között váltakoznak, fagy több hónapban is előfordul. Az évi átlagosan 914 mm csapadék időbeli eloszlása rendkívül egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség közel 80%-a.NépességA kerület népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett:TelepüléseiA kerülethez 12 külső település is tartozik, lakosságuk 2010-ben a következőképpen alakult: TörténeteA kerület neve két részből áll össze, a Magdalena név a 17. században ide érkezett ferences és domonkos szerzetesek által alapított Szent Mária Magdolna-remetekápolna nevéből ered, a Contreras pedig a Señor de Contreras nevű életnagyságú Jézus-faszobor nevéből származik, amelyhez csodákat társítanak, és ami onnan kapta a nevét, hogy a Contreras család (Tomás de Contreras) tulajdona volt.A területen már időszámításunk előtt 500–200 évvel is éltek emberek, méghozzá a tolték központ, Cuicuilco függőségében. A lakók aztán a Xitle nevű vulkán kitörése miatt menekültek el. Később a gyűjtögető-vadászó életmódot folytató otomik és csicsimékek is éltek a hegyekben, valamint tepanékok, akiknek helyi uradalomközpontja Coyoacánban volt. A következő évszázadokban a mai kerület helyén élő emberek többsége rossz életkörülmények között tengődő mezőgazdasági munkás, napszámos és kisebb számban textilmunkás volt, és csak a 20. század folyamán indult fejlődésnek a városhoz csatlakozó kerület, amely hivatalosan 1928 végén alakult meg.