Rejtett víziók 2.42

A Rejtett víziók című kiállítás a magyarországi progresszív kultúra lehetőségeit kutatva arra a kérdésre keresi a választ, hogy az elmúlt évek egymást követő, és egymást erősítő gazdasági, társadalmi és kulturális krízisei után miképpen alakíthatjuk ki és építhetjük újjá saját környezetünket. Milyen víziók inspirálhatnak kulturális és világnézeti értelemben a változások elgondolására?

A kiállítás a munka, a közösség és az oktatás fogalmai mentén, az egyes területeken lezajlott kulturális és társadalmi vitákból kiindulva kívánja kialakítani egy válság utáni Magyarország elképzelését. A helyszín a Csepeli Csőgyár Vezérigazgatóságának egykori épülete. A napjainkra rozsdaövezetté vált Csepel Művek területe szimbolikus jelentőségű a magyarországi munkáskultúra és a rendszerváltás utáni társadalmi változások tekintetében, a Rejtett víziókban Csepel mégis csupán politikai és gazdasági kontextusként, és nem a kiállítás vizsgálatának elsődleges tárgyaként jelenik meg.

A kiállítást megelőző fél évben a kurátorok beszélgetések és további programok keretében dolgozták fel a koncepciót érintő kérdéseket. A projektben meghívott előadóként Kürti Emese művészettörténész, Gagyi Ágnes társadalomtudós és Szemerey Samu építész, urbanista vett részt, a Csepel Művek területén pedig Zémann István, a Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa tartott vezetést.

A kiállítás a Placcc Fesztivál kísérőprogramja.

Kiállító művészek: Albert Ádám, Igor és Ivan Buharov, Csákány István, Faa Balázs, Farkas Roland, Gruppo Tökmag, Ipsics Barbara, Oláh Mátyás, the Randomroutines, Soós Kata, Szemző Zsófia

Kurátorok: Dobi Dóra, Kis Judit, Pacsika Márton
Konzulens: Szoboszlai János