Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola 3

A Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola története
Az iskola jogelődjét 1857-ben alapították a Pesti Nagy- és Kiskereskedők, mert a gazdasági fejlődés megkívánta az „önálló munkavégzésre” alkalmas kereskedők, kereskedelmi vállalkozók, alkalmazottak képzését. A Pesti Kereskedelmi Akadémia volt az első ilyen jellegű szakképző intézmény, de az 1857-ben induló tanévben olyan kezdetlegesek voltak a beiskolázási körülmények, feltételek, hogy mindössze 43 tanulót lehetett felvenni a 66 jelentkezőből. Innen indult a később országos hírű és beiskolázású intézmény története. Jellemző volt a kezdetekre, hogy a tanári kar is főleg külföldiekből állt, a tanítás nyelve pedig a német volt. Több évtizeden át formálódott a képzési szerkezet, az oktatott tárgyak rendszere, illetve hódított tért a magyar nyelvűség az intézményben. (Horváth Árpád, Szendrey Júlia második férje tanított először történelmet magyarul az iskolában.)

Az iskola iránti érdeklődés a képzés rendszerének, színvonalának stabilizálódásával egyre fokozódott, és ezt erősítette a szakképzett kereskedők iránti igény a kiegyezés utáni élénkülő magyar gazdaságban. Az iskolát létrehozó és működtető alapítvány vagyona annyira megnőtt, hogy 1884-ben az Alkotmány utcában vettek telket, és 1885. október 11-én fel is avatták a gyönyörű új iskolát. Ebben az épületben működött 1965-ig az intézmény, ekkor átadták egy főiskolának, ma a BGF használja.

A tanulók 60-70%-os arányban a pesti és vidéki zsidó kis- és középpolgárság, vállalkozói réteg gyerekeiből kerültek ki. (Az iskola anyakönyveiben ez nyomon követhető.)

Az intézmény a századfordulóra a balkáni kereskedelemre is képzett szakembereket, Vámbéry Ármin az 1890-es évek végén keleti nyelveket oktatott az iskolában, és ebben az 1890-1914 közötti időszakban főiskolai jelleggel a Keleti Kereskedelmi Akadémia is az intézmény tagozata volt.

Az első világháború során megsemmisült az alapítványi vagyon, amelyből az iskolát működtették, és sok-sok egyéb probléma miatt az oktatási színvonal csökkent (hadi érettségik, szénszünetek). A forradalmak és Trianon után berendezkedő új kurzus oktatáspolitikája erőteljesen egységesítette a közoktatást, ráadásul a Kereskedelmi Akadémia viszonylagos önállóságát jelentő vagyona is megsemmisült, így a következő két évtized súlyos nehézségeket hozott. Végül 1940. július 1-jétől a Közoktatásügyi Minisztérium átvette az iskola fenntartását, a kincstár pedig az Alkotmány utcai épület használati jogát, de az iskola az épületben maradhatott.

A második világháború idején az Alkotmány utcai épületet bombatalálat érte, jelentős károk keletkeztek, de már 1945 tavaszán az igazgató, Osztie Zoltán irányításával a tanulók megkezdték a romok eltakarítását. Az 1945 utáni évtized átszervezésekkel, összevonásokkal járó állandó bizonytalanságban telik. 1952-től a Belkereskedelmi Minisztérium fennhatósága alá kerül az iskola, 1957. október 27-én pedig a Lengyel Gyula Közgazdasági Technikum nevet veszi fel. Közben - amint ezt már olvashattuk – 1965 folyamán az Alkotmány utcai épületet az állam kisajátítja főiskolai célra, és a fenntartója is megváltozik: a Fővárosi Tanács lesz. A Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolának a IX. kerületi volt Mária Valéria-telepen építenek egy 12 tantermes tégla-üveg oromzatú épületet, nagy kerttel, oktatásra igen alkalmas környezettel. Az iskola a József Attila-lakótelepen otthonra talált, a környék egyik kulturális központja is volt egyben. Illő megemlékezni az 1990 utáni két évtized jelentős igazgató-egyéniségeiről: Molnár Tiborról, Berky Józsefnéről és Tápai Tiborról, akik a szakképzés legújabb gyökeres átalakításait végigküzdötték, egyben a kereskedelmi szakképzés legjobb hagyományait ötvözték a folyamatos korszerűsítéssel. Az ő vezetésükkel működött itt egy olyan tanári közösség, amelynek tagjaira ma is több ezer diák emlékszik vissza szívesen.

2007. június 30-án 20 iskolát zárt be a fenntartó, Budapest Főváros Önkormányzata, ezek egyike volt a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola.