Pointe du Hoc 1.61

A Pointe du Hoc egy szirtfal teteje a normandiai partvidéken, amely a normandiai partraszállás idején pontosan az Omaha és Utah partszakaszok közé esett. 30 méter magas meredek sziklafala miatt a német hadvezetés a tenger felől támadhatatlannak hitte, így hat darab 155 mm-es tüzérségi ágyút telepített ide, amelyek nem csak a partszakaszokra rendelkeztek jó rálátással, de 25 kilométeres hatótávolságuk miatt a szövetséges flottát is képesek lettek volna lőni. Védelmi berendezései azonban csak a szárazföld irányába voltak, így az amerikai hadvezetés rangereket küldött, hogy a part felől támadják meg a helyet. Az amerikaiak súlyos veszteségek árán megmászták a sziklafalat, azonban észrevették, hogy az ágyúk nincsenek a helyükön. Kemény közelharc után végül sikerült a magaslat nagy részét elfoglalniuk, és pár katonájuk megtalálta az ágyúkat is, amiket működésképtelenné tettek. Június 6-a és 7-e folyamán a németek több ellentámadást is indítottak a rangerek ellen, ám nem tudták őket a tengerbe szorítani, és végül az Omaha partszakasz felől érkező egységek felmentették őket.Bár egyes nézőpontok szerint a csata felesleges volt, hiszen a német ágyúkat hátrébb vonták, az amerikai történészek nagyobb része szerint a Pointe du Hoc-i összecsapásnak volt köszönhető az, hogy a hat ágyú nem lépett működésbe, és nem okozott hatalmas veszteségeket a parton és a vízen összetorlódott hajók között.HáttérBár a német hadvezetés Calais-nál várta a szövetségesek partraszállását, az atlanti fal élére kinevezett Erwin Rommel hozzálátott a védelem egészének megerősítéséhez. Normandia partvonalán aknák tízezreit telepítették a földbe, és sok betonbunkert építettek. A Pointe du Hoc 30 méter magas, meredek sziklafala 7 kilométer hosszan fut, és magaslata tökéletes természetes megfigyelőpontot képez, így itt is hozzáláttak az erődítések kiépítéséhez. Megfigyelőbunkert építettek a magaslat szélére, ahonnan a teljes környék belátható volt, és hat darab 155 mm-es francia löveget is elhelyeztek ott, amelyek 25 kilométeres hatótávolsága miatt az egész környéket tűz alatt tarthatták. Mivel nem tartották a meredek magaslatot a tenger felől megmászhatónak, így a védelem teljesen a szárazföld felé nézett.