Dejr el-Medina 1.35

A mai Dejr el-Medina a thébai nekropolisz nyugati oldalának egyik völgyében található ókori település, az ókori sírépítő munkások falujának romjai a Királynék völgyétől délre. A XVIII. dinasztia idejétől kezdve a királysírokat építő munkások innen jártak dolgozni a mai napig is jól járható kitaposott ösvényeken a közeli Királyok és Királynék völgyébe.A munkások falujaA falut az Újbirodalom elején, I. Thotmesz (más forrás szerint I. Amenhotep) korában alapították a királysírokat építő és díszítő munkások, kézművesek és családjuk számára. A település különös jelentősége abban rejlik, hogy egyike az Egyiptomban eddig feltárt ritka ókori lakóhelyeknek. Mivel az itteni házak kő alapra épültek – ellentétben az általánosan sártéglából épített ókori falvakkal, amelyeknek jóformán nyomaik sem maradtak fenn – tökéletesen rekonstruálhatók az utcák és a lakóépületek három és fél évezred távlatából is alaprajzaik alapján. A felfedezés legnagyobb értéke az egyiptológia számára azonban az, hogy a nagy számban előkerült mészkőszilánkok (osztrakonok) alapján bepillantást kapunk egy nagyon fontos faluközösség mindennapi életébe. Az ezeken a tulajdonképpeni ókori jegyzettömbökön fennmaradt feljegyzések, rajzok „élőben” tudósítanak a település lakóinak egyéni sorsáról, szerelemről, házasságkötésről, válásról, halálról, sztrájkról, ünnepről és a törvénykezés szabályairól.Eddig hetven házat azonosítottak az 5100 négyzetméteres, sártéglafallal körülvett településen belül és ötvenet a falakon kívül. A településen egy nemzedéken belül egyszerre mintegy 400 fő élt és dolgozott 500 éven keresztül a XX. dinasztia végéig. Ezután a falu elnéptelenedett, elfedte a sivatagi homok és feledésbe merült. A múlt század elején Ernesto Schiaparelli talált rá, a falu nyugati oldalán megtalálták a munkások temetőjét, északi részén pedig a közösség templomait is.