Koekje van eigen deeg.HU 3.03

HOORNKOEKEN VAN HONGARIJE:

Deze koeken komen van oorsprong uit transylvania, een voormalige provincie in Hongarije.
De koek is ontstaan rond de 18eeuw en is een authentiek gistdeeg, gemaakt van bloem, suiker en andere ingrediënten.
Deze traditionele koeken werden toentertijd gebakken buitenshuis, in een steenoven of op een open vuur.
Tegenwoordig gebeurt dit in speciale ovens, zodat ze ook binnenshuis kunnen worden gebakken.
In Hongarije wordt deze speciale koek die van binnen krokant en van buiten heerlijk zoet is en verkrijgbaar in verschillende smaken, het hele jaar door gegeten. Maar het blijft een koek voor feestelijke aangelegenheden, vooral kerstmis oud en nieuw en andere feestdagen.
Wij introduceren deze authentieke tradionele koek graag in Nederland, omdat het een feestelijke, heerlijke lekkernij is voor groot en klein.
EET SMAKELIJK!

A kürtőskalács története:
Szabad parázs melegénél sült, kürtő alakú tészta. Készítésénél vékonyra nyújtott, finom kelt tésztából mintegy 2 cm széles csíkokat vágnak, és ezt a tésztaszalagot kürtőskalácssütő fára, dorongra tekerik fel úgy, hogy a tésztacsíkok széle egymásra tapad és egybesül. A kürtőskalácssütő fa legegyszerűbb formájában egy darab keményfából faragott nyeles eszköz. A tészta helye a 9–10 cm átmérőjű, 30–35 cm hosszú hengeres, esetleg enyhén keskenyedő, csonkakúp alakú rész, amely egyik oldalon hosszú vékony nyélben, a másikon a feltámasztást szolgáló rövid, vékony szakaszban folytatódik. Az eszköz teljes hossza mintegy méternyi. Hengeres részére gyakran cserépborítás kerül. A nyél sokszor vasrúd, amely a fahengert is teljes hosszában átszúrja, s kis darabon annak ellenkező végén túlnyúlik. Az eddig ismert egyetlen dunántúli darab nem nyeles. Vasrúdja a fahenger mindkét végén alig nyúlik túl, s hozzá az egyik oldalon hajtókar csatlakozik. Ehhez a darabhoz vas állvány tartozik. (A sütőeszköz e formája használatos pl. Brünn vidékén is.) A nyeles kürtőskalácssütő fákat a sütés idejére két oldalon alkalmi állványra támasztva forgatják. Közben a tésztát vajjal, kacsazsírral öntözik, cukros tojásfehérjével kenegetik, esetleg vagdalt dióval is meghintik. – A kürtőskalács Erdélyben, Moldvában, az északi Partiumban, innen nyugatra és északra Debrecenig, a Szamos-szögig, ill. Ungig máig általánosan ismert ünnepi sütemény. Készítették a bukovinai székelyek is. Neve ezen a keleti területen kürtőskalács, kürtősfánk, kürtőspánkó. Kürtőskalácsnak sohasem nevezik a Dunántúlon, ahol azonban maga a tészta szórványosan előfordul. Neve itt dorongfánk, botratekercs. Ilyen tészta hazai készítéséről mind Erdélyből, mind a Dunántúlról csak a 18. sz.-tól vannak adatok, a gyakoriság és az elnevezés a két vidéken kezdettől fogva eltérő. A hasonló sütemény európai pályafutása arra utal, hogy a kürtőskalács nálunk is az úri konyháról kerülhetett a parasztsághoz. Az Alföld keleti peremén kürtőskalácsnak, kürtősfánknak nevezett apró kürtőskalácsokat kukoricacsutkára, -kóróra tekerve tepsiben, kemencében sütötték. Ugyanígy feltekert tésztát sütöttek zsírba merítve a kisalföldi mezővárosokban a századfordulón, s ezt kürtősfánknak nevezték csakúgy, mint az ez idő tájt divatba jött bádog formára tekert, ugyancsak zsírban sült változatot.
(→ még: kalács) – Irod. Csefkó Gyula: Kürtöskalács, kürtőskalács (Magy. Nyelv., 1950); Szabó T. Attila: Kürtöskalács, kürtőskalács (Magy. Nyelv., 1950).
jó étvágyat!