Zen Fairyland Hungary 2.56

A budafoki Tündérkert mintha a középkori alkimisták törekvéseit idézné: egy szeméttel borított területen jött létre a paradicsomi állapotokat megjelenítő eszményi kert. A mű 2005-től 2013-ig készült, és két önálló kertrészből áll: egy kb. 20 m² területű előkert („Béke és nyugalom kertje”, védőszentje Assisi Szent Ferenc) és egy 80 m² területű főkert („A nyugati világ bodhiszattvájának kertje, védőszentje Kőrösi Csoma Sándor). A főkert különlegessége, hogy szimbólumrendszere és építésének folyamata a mandala hagyományát követi. A mandala neve az ősi indiai nyelvből, a szanszkritból származik, jelentése kör, ív, körszelet, korong.

Eredetét tekintve a mandala leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol évezredek óta használják meditációs gyakorlatokhoz. Például a jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások (mudra), a hangok (mantra), a kézbe vehető tárgyak (vadzsra, málá), illetve az istenségek különféle képi ábrázolásai (mandala). Az ábrázolások, vagyis a mandalák a külső és belső világmindenség sűrített mása, a kozmikus valóságnak egyfajta jelképes megjelenítése. A mandala vizuális értelemben egy középpont köré szerkesztett geometrikus rendszer, szimbolikusan pedig védő körökkel vagy négyzetekkel körülvett, megszentelt terület. Ez a szent tér egy, a tudatban megteremtett kozmogram, amely a világmindenség buddhista képzetének megjelenítése. Valójában egy térbeli rendszerről van szó, melynek középpontjában a mitikus világhegy, a Szuméru és a mitikus Világuralkodó, a Csakravartin palotája áll. A mandala-palotába idézi meg a meditáló a számára kijelölt védőistenséget egy pontosan előírt meditációs gyakorlattal.

Mandalák hatása
A szabályos, ritmikusan ismétlődő minták képesek az élőlények energiamezejét befolyásolni, megfelelő hullámhosszra állítani, és az agyféltekék között harmonikus összeköttetést teremteni. Ezáltal nyugtat, regenerál, beindítja a szervezet öngyógyító képességét. Növeli az agy befogadóképességét, segíti az összefüggések megértését, a tanulást, de a képességek kifejlesztésére is kiválóan alkalmas. A mandalák megemelik az ember energiaszintjét; minden egyes mandala színeket, fényeket sugároz. A mandala elkészítésének folyamata is egyfajta meditatív szertartás; ilyenek például a tibeti szerzetesek homok mandalái, amelyeket elkészítésük után rituálisan megsemmisítenek.

Tündérek tanyája
Japánban a buddhizmus megérkezése (i.sz. 552) a kertépítésre is kihatott; ezt követően számos kert épült a mandala formája és szertartási rendje szerint. Ilyen régi hagyományt testesít meg a budafoki Tündérkert, melynél a japán kerttörténet Heian-kori (i. sz. 794 – 1185) Paradicsom-kertek természetes, részletekben gazdag formavilágát a zen hatására keletkezett „száraz tájkép” jelleg tett letisztulttá. A fengsui szabályai alapján készült mandala-kert a főégtájakat őrző mennyei állat-képződményekre épül: keleten a sárkány (fa), nyugaton a tigris (fém), délen a főnix (tűz), míg északon a teknős (víz) védelmezik a területet és biztosítják a kedvező energia-áramlást. A tér energetikai központjában, a kígyó (föld) területén a japánkertek egyik kedvelt motívuma, a Boldogok szigete emelkedik ki a tóból, ahol a vizet tőzegfelület jelképezi. Az örök élet varázsitalát ismerő bölcs halhatatlanok szigete a kertben tanyázó tündéreknek is kedvelt tartózkodási helye. A szigeten két félkörívre faragott bazalt kő – a vágykő – ragadja meg a tekintetet.
A formák összhangba rendezett egysége, a színek nyugodt játéka, a jelképek ereje kiváló környezetet nyújtanak az elmélkedéshez. Összekötve a tájkép fizikai és metafizikai dimenzióját az elme megszabadítja gondolkodásunkat a beszűkítő korlátoktól, ugyanakkor nem veszíti szem elől a tiszta lényeget. A szemlélődés során fokozatosan bomlanak ki tudatunkban a valóság mélyebb rétegei, s a tér finomabb szövetében olyan szellemi lények is megjelennek, mint pl. a tündérek. Végeredményben, elszakadva a világ nyüzsgésétől, a mandala-kertben az ember magára talál.

Növényzete
A mindössze 9x9 m2 területen természetes anyagok lettek felhasználva; időjárástól koptatott mészkövek adják a kert gerincét, patinás talpfa hidak mélyítik el ódon, természetes hangulatát. Csupán a szent állatok „szemeit” jelképező gránit lámpások emberi kéz által készített kellékek. Növényzete 90%-ban örökzöld, így télen is élvezetes látványt nyújt, különösen deres, enyhén ködös napokon. A fekete fenyők egyenes tartást, méltóságot sugallnak, a törpefenyők, csüngő lucok alázatos kísérői. Az arizonai jegenyefenyő alkot üde kontrasztot cukorsüveg, babérmeggy és korallberkenye példányokkal, míg a cédrusok fokozzák a kert varázslatos hangulatát. Foltokban találunk azálea, kecskerágó bokrokat is. A lapított gömbformára nyírt puszpángok kihangsúlyozzák a tájképkert grafikai vonalvezetését; a tájba simuló évelő – nőszirom, bíborszínű lobélia, kutyatej, fekete hunyor – csoportok mozgalmassá teszik a látképet. Lombhullatók felbukkannak az örökzöldek tengerében; japán díszcseresznye, oszlopos gyertyán, vörös levelű törpe borbolya, kínai selyem mirtusz és egy szép ágrendszerű cserszömörce teszik érzékelhetővé az évszakok változását; ősszel az elmúlást, tavasszal az újjászületést.