Váci Mihály Általános Iskola 3.33

A Váci Mihály Általános Iskola jogutódja a Nagykátán kialakult alsó fokú oktatási intézményeknek. Településünkön az iskolai oktatás a törökök kiûzése után indult meg. A pontos kezdetét nem ismerjük, azt azonban tudjuk, hogy 1716-ban volt a községnek tanítómestere, akit Buday Istvánnak neveztek. A tanulók különbözõ életkorúak voltak, egy osztatlan csoportban sajátították el az elemi ismereteket.
A magyarországi anyanyelvi iskolai oktatás a XIX. században bontakozott ki. Ezt a fejlõdést az tette lehetõvé, hogy megindult hazánkban a magyar tannyelvû tanítóképzés. Egerben 1828-ban Pyrker László érsek alapította hazánk elsõ tanítóképzõ intézetét. Ezt követte a református egyház által 1839-ben létrehozott nagykõrösi tanítóképzõ. Sokat lendített az iskolai oktatáson az a tény, hogy 1844. november 13-án a király szentesítette a magyar nyelv használatáról szóló 1844. II. törvényt, amely kimondta, hogy a hazai közép- és felsõfokú oktatási intézményekben is a tanítás nyelve a magyar. Ez a törvény volt az elindítója annak, hogy sorra alakultak meg hazánkban a tanítóképzõ intézetek.
Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1848. július 24-én benyújtotta a képviselõháznak az elemi népiskolai oktatásról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat szerint minden helységben, még „népes pusztákon” is kell tanintézetet létesíteni. A fiúk számára hatéves kortól tizenkét éves korukig, a lányok számára hatéves kortól tizedikig teszi kötelezõvé az iskola látogatását. A szabadságharc elvesztése miatt ebbõl a törvényjavaslatból csak 1868-ban született törvény. Az uralkodó 1868. december 5-én szentesítette a népoktatásról szóló 1868. XXXVIII. törvénycikket. Ez a törvény a lányok számára a 12. évük betöltéséig, a fiúk számára a 15. évük betöltéséig tette kötelezõvé az oktatást.
Településünkön a legrégibb iskolai épületet valószínûleg a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején építhették. Ez volt az úgynevezett kántoriskola. Ennek az állapota azonban az idõk folyamán úgy leromlott, hogy 1904. április 6-án lebontották, helyére újat építettek, amit 1904. szeptember 4-én szenteltek fel. 1978 óta ebben az épületben mûködik az alsó tagozatos iskolai napközi konyhája, étterme.
Nagykátán a XIX. század második felében már mûködött a Gazdag utcai (ma Kossuth Lajos utca) iskola kezdetben egy, késõbb két, majd négy tanteremmel, tanítói lakásokkal. Ezt az épületet az 1980-as években bontották le, helyén épült a Hudák Kereskedõház. A XX. század elején épült az epresi iskola, késõbb a vásártéri iskola, majd 1928-ban a mai Zárda utcai épület. Az elemi iskolák fenntartója a katolikus egyház, illetve az állam volt. Az alsófokú oktatás 1920-ban bõvült egy új intézménnyel, a polgári iskolával. Ez az iskolatípus az elemi iskola négy osztályára épült, és szintén négy évig tartott. Külön mûködött polgári fiú- és leányiskola Nagykátán. A fiú polgári iskola egy ideig a jelenlegi Kossuth utcán (akkor Gazdag utca) mûködött a ma is álló Bodrogi Sándor-féle házban, a lányok az ún. „tornyos iskolába” jártak, ami a római katolikus plébániától nyugatra volt. (Jelenleg parkoló és MOL kút található a helyén) Ezt az épületet 1945-ben lebontották. Tégláiból épült a vásártéri óvoda. A polgári iskola 1945-tõl 1948-ig a vásártéri épületben (jelenlegi Mátray Gábor Ált. Iskola épülete) mûködött.
Az izraelita egyház fenntartásában mûködött egy iskola egy tanulócsoporttal a mai Damjanich utcában. Ebben az épületben tanulnak jelenleg az ún. enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermekek. (1958 óta)
Az iskolák 1948-ban történt államosítása után 1950-ig két általános iskola jött létre településünkön. A mi iskolánk központja a mai Zárda utcában volt, a másik intézmény a mai Jászberényi úton mûködött. A helyi gimnázium megalapításakor (1950.) a Vásártéri Állami Általános Iskola megszûnt, 1959-ig csak egy általános iskola mûködött. Központja a mai Zárda utcában volt. A gimnázium új épületének átadása után a vásártéri épület visszakerült az általános iskolások használatába Vásártéri Állami Általános Iskola néven, a mi iskolánk pedig Központi Állami Általános Iskola néven mûködött.
Az 1961. évi III. számú törvény alapján megváltoztatták intézményünk nevét, az új neve 1. sz. Általános Iskola lett. (A Vásártéri Állami Általános Iskola a 2. sz. Általános Iskola nevet kapta.)
A két belterületi iskola mellett két külterületi, tanyai iskola is létezett. Az egyik Alsóegreskátai Általános Iskola néven. (Ehhez tartozott korábban a Felsõegreskátai (1967-ig) és az Erekközi Tagiskola (1973-ig)), a másik pedig az Erdõszõlõi Általános Iskola volt. Ezek az iskolák szakmailag önállóan mûködtek, csak gazdaságilag tartoztak az 1. sz. Általános Iskolában mûködõ gondnoksághoz.
Az iskolában dolgozó pedagógusok munkáltatói jogát eleinte a megyei mûvelõdésügyi osztály, késõbb a járási mûvelõdésügyi osztály gyakorolta 1971-ig. Ekkor a munkáltatói jog gyakorlását az iskola igazgatója kapta meg. Ehhez a joghoz társult 1972-ben az önálló bérgazdálkodási jog gyakorlása is.
1973-ban az addig önállóan mûködõ Alsóegreskátai és Erdõszõlõi Általános Iskolák önállósága megszûnt, tagiskolaként az 1.sz. Általános Iskola szervezetéhez kerültek. A létrejött tagiskolák élére tagiskolavezetõk kerültek. A munkáltatói és bérgazdálkodási jog gyakorlása a tagiskoláktól a központi intézmény igazgatójának hatáskörébe került. A tagiskolák mûködését 2004-ben szüntette meg Nagykáta Önkormányzata.
Az általános iskolai tanulók napközi otthona 1978. január 2-án kezdte meg mûködését Nagykátán a Szabadság téri „Kántor iskolának” nevezett épületben délelõttös, délutános váltakozásban kezdetben négy tanulócsoporttal. Ez az intézmény biztosította a 2. sz. Általános Iskola tanulóinak is a napközis ellátást. (Az épületet 1977-ben újították fel, megszüntették az ottani szolgálati lakásokat, bõvítették az épületet. Két tantermet, ebédlõt, konyhát, raktárt alakítottak ki.)
Az iskolákban a tanítás a kevés tanterem miatt délelõtti és délutános beosztásban történt. Eleinte a fiúk és leányok külön „mûszakban” tanultak. 1959-tõl a koedukált osztályok jöttek divatba, ezért az egyes tagozatokon belül történt a váltakozás. Az alsó tagozaton az 1-3. osztályokat váltották a 2-4. osztályok, a felsõ tagozaton pedig az 5-7. osztályokat váltották a 6-8. osztályok. A váltás eleinte három naponként, késõbb hetente történt. 1978-ban a heti hat napos tanításról áttértünk a 11 napos tanítási ciklusra, 1981 õszén pedig bevezettük a heti öt napos tanítási rendet.
Sokat javított iskolánk helyzetén az új iskolai épület elkészítése. 1984 szeptemberében birtokba vehettük a Vadász utcában felépült modern épületet. Ebben a háromszintes épületben lévõ 12 tanterem, tornaterem, mûhelyek, könyvtár, konyha, ebédlõ, nyelvi laboratórium lehetõvé tette tanulóink számára a csak délelõttös oktatást.
Ezt követõen az alsó tagozat tanulói a Zárda utcai épületben, a felsõ tagozat tanulói a Vadász utcai épületben tanultak.
Az új épület berendezése is teljesen új lett. A teljes kivitelezési költség 50 millió forint körül volt. Az új iskolát Gyetvai József egyetemi adjunktus tervezte.
Az 1. sz. Általános Iskola többszöri kérelem után 1988. március 22-én kapott engedélyt Váci Mihály költõ (1924-1970) nevének használatára. Az iskola névadó ünnepségét 1988. december 3-án tartottuk. Ekkor emléktáblát helyeztünk el az iskola falán. Az avató beszédet Pusztai Ferenc miniszterhelyettes tartotta. Az iskola névadójának szobrát az iskola tanulóinak, tantestületének, szülõi munkaközösségének összefogásával állítottuk 1989. április 15-én. A szobrot Gyõrfi Lajos készítette. A szobrot Dr. Czine Mihály tanszékvezetõ egyetemi tanár leplezte le. A szobor avatásán részt vett Váci Mihály özvegye, Dr. Juhász Mária irodalomtörténész is.
A névadó ünnepség óta minden tanévben megrendezi az iskola a Váci-napot, az intézmény tanulói rendszeresen felkeresik Váci Mihály sírját Budapesten, 2004 óta pedig az iskola is alapítója a Váci Mihály Körnek.