Tisza-tó Turisztika 2

A Tisza-tó története:
A Tisza-tó Magyarország keleti régiójában a Tisza 404 fkm-e (Kisköre) és 440,5 fkm-e (Tiszabábolna) között, a Tisza hullámterében kialakított mesterséges víztározó. Kiterjedését tekintve a Kárpát-medence második legnagyobb állóvize, bár ez az állóvíz meghatározás nem teljesen helytálló, hiszen a Tisza hatására jelentős vízmozgások tapasztalhatók benne. Területe 127 km2, legnagyobb hossza 27 km, legnagyobb szélessége 6 km. Nagysága egyötöde a Balatonnak, de közel ötszöröse a Velencei-tónak. Duzzasztását a kiskörei vízlépcső 1973-as üzembe helyezése tette lehetővé, mely a Tisza magyarországi szakaszán a második vízlépcső. A Tisza-tó belsejében - kb. 23 km2 nagyságban - szigetek alakultak ki, ahol a sekély vízmélységből kifolyólag sajátos vízi világ alakult ki.
Élővilágára a mozaikosság jellemző, mivel több fajta élettér is magtalálható a tavon egymás szomszédságában: található a területen mocsár, sekély-tó, kopolya, dévér-szinttájú nagy-, közepes és kis vízfolyás.
A kialakult gazdag növény- és állatvilág következtében kormányhatározat megalkotására volt szükség, amelyben úgy rendelkeztek, hogy a Tisza-tó szintjét a 89.25 mAf értéken kell megtartani.A vízterület hasznosítását pedig nagy vonalakban így határozták meg: a tározó felső területét a természetvédelem,
a tározó középső területét az ökoturimus,
az alsó, abádszalóki vízteret a vízisportok, szórakozás és üdülés kell, hogy jellemeze.