Sarród község /Sarród, Nyárliget, Fertőújlak/ 3.63

A község jelenlegi településrészei három volt településből álltak össze: Sarródból, Fertőújlakból és Nyárligetből.

Elnevezései

Németül a település neve Schrollen. Horvátul két neve van. A hidegségiek Šarot-nak, a fertőhomokiak Šrolna-nak hívják

A település 2 km-re északra fekszik Fertődtől, 10 km-re Pomogytól, 15 km-re Kapuvártól, 30 km-re Soprontól. Kerékpárút köti össze Mosonbánfalvával és Pomoggyal. Nyárliget településrésze a Fertőd-Pomogy országút mentén található. A Fertő és a Hanság között elterülő kiemelkedésre épült. Határának legnagyobb része a tó elhagyott medrének peremére esik. A Fertő valamikor a kertek aljáig ért, jelenleg több kilométerre esik a falutól.

A Fertő vízterületét állandóan változtatta, időnként teljesen kiszáradt. Az elhagyott tómedret az emberi munka és a szorgos nép művelés alá fogta. A tengerszint feletti 112–113 m magassággal a község a környék legalacsonyabban fekvő területe.

Sarród története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A legrégibb település nyomait a mai iskola és templom körüli részen találták meg. Sarród környéke az emberiség legkorábbi idején is már lakott hely volt. Széchenyi Béla gróf 1874-ben a kiszáradt Fertő medrében kőkorszakbeli leletekre bukkant. Feltevése szerint itt volt a lakóhely, a dombokon pedig a temetkezési hely. Bella Lajos régész szerint a lakóhely odébb lehetett és a víz állandó változása miatt kerültek a leletek a Fertő medrébe. 1890 körül Scheffer Ákos kapuvári ügyvéd a vízparton 6 csontvázra lelt, amelyek sásból font derékaljon feküdtek. Pokker Mihály sarródi tanító az 1930-as években a bronzkor első részében élt, zsugorított csontvázat talált, mellette agyagedényt. Római leletek a Keréktó-dűlőből kerültek elő. A környéken a honfoglalás után, a 9. században besenyő telepítés történt. A letelepült magyaroknak, valamint a besenyőknek védelmi feladatuk volt a német támadások ellen.

Sarród első említése egy 1313-as oklevélben fordul elő, amelyből kitűnik, hogy rendezett falu és bírója is van. A 13. század második feléből származó oklevélen a falu pecsétje látható: „Sigilla in oppida Sarród”. Helyi viszonylatban számottevő központ lehetett, valószínűleg végvár szerepet töltött be. Erre a mocsaras környéke tette alkalmassá. A sarródi Fertő-rév 1420-ban az Osl-családé. Sarród és Pomogy közötti töltésen pedig szárazvám volt. A falu 1334-ben az Ostffy-család birtoka, majd 1359-ben osztozkodás útján Ostffy Jánosé. 1431-ben az Ostffyak birtokrészükbe a csornai konventet iktatták be.

A Rákóczi-szabadságharc idején a Fertő menti községektől az átvonuló csapatok hadisarcot szedtek. 1710-ben a falu lakosságának egyharmadát a pestisjárvány elpusztította. A nép Istenhez fordult imáival, s ígérte, hogy ha a járvány megszűnik, annak a napnak tiszteletére szobrot emelnek és búcsúval szentelik meg. A járvány 1714. szeptember 4-én, Rozália napján ért véget. A szobrot örök mementóként emelték. S hogy a halál helyébe az élet lépjen, ezen a napon a község minden évben búcsút tart híres lakomáival és vendégszeretetével. A község 1746-ban fellázadt Széchenyi ellen a dézsma-egyezség miatt. Az úriszék ítélkezett ez ügyben. Mária Terézia uralkodása alatt került sor az úrbérrendezésre, melynek vezérfonala az volt, segítséget nyújtani a jobbágyoknak, hogy adófizetővé váljanak. Az 1767-es urbárium szerint Esterházy család, Széchenyi Zsigmond, Ostffy Lajos és a nemes Horváth-család voltak a földesurak. Sarródiak örökös jobbágyok voltak.

A francia megszállás idején, 1809-ben Sarród hadiadót fizetett Napóleon seregeinek. Az 1828-as összeírás 96 jobbágycsaládot tüntetett fel. Sarród és Süttőr község között legelő elsajátítása miatt 1834-ben határvillongás volt. A szabadságharc védelmére a községben is megalakították az őrsereget. A legelődombon készültek a harcra. A csapatot Élő József és Bors József irányításával Sopron felé vezették. Ugyanakkor a horvátok Pomogy felől érkeztek, de a község mellett elhaladva csupán élelmet és állatot követeltek.



A jobbágyfelszabadítás nem hozta meg a várva várt eredményt, mert kevés volt a föld. Így a falu lakossága nádaratással foglalkozott. Megindult a náddal való kereskedelem is. Sarród lakói a jobbágyok nehéz és küzdelmes életét élték. A századfordulón a munkanélküliség miatt ötvenketten vettek vándorbotot kezükbe és indultak el Amerikába.

A halászat után jelentős volt az állattartás, gabona- és növénytermelés. A 19. század elején gyakoriak voltak az áradások. A század közepén azonban aszály következtében a tó teljesen kiszáradt és ezeket a részeket is művelés alá vonták. A 19. század végén a Hanság nedves rétjei rendkívül nagy mennyiségű savanyú szénát termeltek. Ez vetette meg alapját a Hanság peremén fekvő halászfalvak, így Sarród hajdani gazdaságának és híres szénakereskedésének. A széna eljutott Győrbe, Kőszegre és Bécsújhelyre is.

Az 1920-as földreform nem hozott jelentős változást a falu életében. A hercegi birtokból 78-an részesedtek. 18 házhelyet osztottak ki. A trianoni határvonallal elszakított Pomogy község Ausztriához került. Ez veszteséget okozott, mert a falun át bonyolították le a Moson megyei községek szénakereskedelmet Sopron felé. A 30-as években híres volt a falu dohánya. A termesztést a csempészés miatt szüntették be. Ugyanis nagymértékben folyt csempészet cukorral, állattal, gabonával. Az állattartó községek között kiemelkedő helyet foglalt el. Az 1930-as években a lakosság száma 1340, számos állat létszáma pedig 1761 volt.

A halászat és egyéb mezőgazdasági munkák mellett jelentős volt a falu háziipara. Sarród ősidők óta foglalkozott gyékényfonással. A község szegényebb néprétege űzte ezt a munkát. Nyersanyagot könnyűszerrel tudták beszerezni, hiszen a falu határában megtalálták a kákaerdőket, ahonnét a levágott kákát hazaszállítva elraktározták. Így egész éven át folyt a gyékény- és kosárfonás. A sarródiak leginkább a Fertőmellékről, Fertőrákosról, a Zala megyei Csöngőről szerezték be kákaszükségletüket. A gyékényfonás majdnem kizárólag sarródi specialitás, olyannyira, hogy csak rendelésre készítették a szatyrot. Körülbelül 300 ember foglalkozott a fonással 1920 és 1930 között. A háziiparon belül az 1960-1980-as években a sásfeldolgozás folyt. Gyékényből lábtörlőt, padlógyékényt, szatyrot készítettek.

Sopron vármegye a szegényellátás terén külön rendszert vezetett be. Ennek hatására Sarródon az elaggott, munkaképtelen és tehetetlen, ellátására szorulóknak szegényszobát rendeztek be. Többnyire földes padlójú, rossz ablakú, ajtójú, beázó zsupp tetővel ellátott helyiségek voltak. A szociális feladatokat a községnek magának kellett megoldani. Az egészséges vízellátás érdekében artézi kutakat fúrtak.

A 19. század végétől sorra alakultak az egyesületek a társasági igények kielégítésére. Ennek hatására jött létre 1886-ban az önkéntes tűzoltó egyesület. 1902-ben 26 volt a taglétszáma. A Gazdakör volt alkalmas a nagy számú hallgatóság összehívására. A Daloskör a soproni dalosversenyen ezüst serleget nyert. A környező községek dalos találkozóin is sikeresen szerepeltek. Működött még Lövész-, Levente- és Sportegylet. Az egyesületek színdarabokkal, bálok rendezésével vidám estéket szereztek a falu lakóinak. Az egy tantermes földes iskola 1853-ban épült. 1900-ban új két tantermes iskolát építettek. Két tanító három-három osztállyal foglalkozott. 1948-ban az iskolát államosították. Tanítói és ifjúsági könyvtár is szolgálta a falu művelődését. Mindhárom településen van könyvtár.

A század elején a falut a Fő utca mentén kialakult házsorok jellemzik. Náddal fedett ún. kontyos, nyitott füstjáratú házakkal, végigtekintő, leső ablakokkal. A háború után megindult a falu fejlődése. Az alacsony házak helyébe egészséges világos házak épültek. Sarród szívet, lelket gyönyörködtető községnek nevezhető, a házakon nagy ablakok, cseréptetővel, mindenütt rend és tisztaság. Korábban náddal vert kunyhóban, majd később vályogból épített házban lakta. Sarród utcás-falu jellege szembetűnő.

1945 után 5050 hold földet osztottak szét 172 földigénylő között. A sarródi első termelőszövetkezet Egyetértés néven alakult meg. 1962-ben a tagok száma 472 volt. Mekszikópusztán a volt uradalmi cselédek 1945 őszén termelőszövetkezetbe tömörültek, azonban a sok nehézség miatt egy év után feloszlott és 1959-ig egyénileg gazdálkodtak.

1962-ben az akkori négy termelőszövetkezet „Haladás” néven egyesült. A jelenleg is működő mezőgazdasági termelőszövetkezet gabonatermeléssel és állattartással foglalkozik. Korábban a település csak engedély birtokában volt látogatható a szigorú határőrizet miatt.

Az 1960-as években megépült a sarródi Művelődési Otthon, a ravatalozó, felújították a villanyhálózatot. Mekszikópusztán bővítették a vízvezeték hálózatot. Egy időben folyt a járdaépítés is. Az 1990-es években vezették be Sarródon a vezetékes gázt és építették ki a szennyvízcsatorna hálózatot. Iskolája nincsen, a gyerekek a közeli településekre járnak át. (Például Fertődre).

Az 1991-ben létrehozott Fertő-tavi Nemzeti Parknak meghatározó szerepe van a községre. Célja a Fertő-vidék természeti értékek megóvása. 1993-ban, amikor a Nemzeti Park egyesült a Hansági Tájvédelmi Körzettel Fertő-Hanság Nemzeti Park néven, felépült