Petőfi Sándor Gimnázium, Aszód 4.37

Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium rövid története


Az iskola története három fő részre bontható (schola latina, algimnázium és főgimnázium), melyeket egymástól szétválasztva közlünk.

A schola latina (latin iskola) rövid története (1728-1863)


Az ún. schola latinát, iskolánk ősét 1727-ben alapították, viszont tényleges működésének megkezdése 1728-tól számítható. Léttrejötte összefüggésbe hozható azzal, hogy a Pest megyei evangélikus gyülekezetek kialakították önálló egyházmegyéjüket, s attól kezdve saját nyelvtani iskolájuk működtetéséről is gondoskodniuk kellett. Podmaniczky I. János jóakaratú föllépésétől kezdve közel 200 éven át valamilyen szinten az evangélikus család mindig támogatta az iskolát. Tulajdonképpen tehát a Podmaniczky-család támogatása és a jó megközelíthetőség miatt létesült Aszódon a schola latina. Acsán is volt egy latin iskola, de ez csak 1798-ig működött. A Podmaniczky-kastély bővítésekor (1767-72) elbontották azt az épületet, amely addig a schola latinának adott otthont. Az előző iskolaépület lebontásával párhuzamosan megkezdődött a kastélytól nem messze az új iskola felépítése (napjainkban ebben az épületben található a Petőfi Múzeum), amely 1772 szeptemberére el is készült.
Az iskola legjelentősebb XIX. századi tanáregyénisége az a hat nyelvenbeszélő, szlovák származású Koren István, aki 1834 és 1856 között tevékenykedett itt. Az ő tanárkodása idején volt aszódi diák Petőfi Sándor, és az ő nevéhez fűződik a Matricula is (1863-ig volt használatban), ami részletességével egy mai modern iskolai naplónak felelt meg.
Működésének a nemzeti ellentétek élesedésére eső időszakában, vagyis az 1830-as, 1840-es években az aszódi középiskolában nem lehetett helye semmiféle vallási megkülönböztetésnek, nemzeti izgatásnak: az iskola falai között tanulhatott - és tanult is - katolikus vagy izraelita vallású diák is.

A szabadságharcot követő válságos évek


A 1848-49-es szabadságharc leverése után - mint sok más iskola az egész országban - az aszódi iskola is romlásnak indult. Ez azonban több dolognak is betudható. 1854-ben a kormány megfosztotta az iskolát gimnáziumi jellegétől. A schola latinát nehéz helyzetbe hozta az ugyanebben az évben szentesített tanügyi rendelkezés, az Entwurf, ami a korszak centralizációs és germanizáló törekvéseinek eszköze volt. Mindazonáltal kétségtelen tény, hogy e rendelkezésnek az is célja volt, hogy a magyar középfokú oktatás színvonalát felemelje a nyugat-európai normákhoz.
Az ezzel egy időben a Podmaniczky családban megindult anyagi romlás csak súlyosbított a helyzeten. A Podmaniczkyak csődbe jutása azért volt rendkívül megrendítő, mert mind a tanítóknak, mind a lelkésznek a fizetéséhez és még az iskola fenntartásához is jelentős összegekkel járultak hozzá. Koren István távozásával pedig megrendült az iskolával szembeni bizalom. A fenntartó nem sokkal Koren távozása után, 1858-ban az iskolát nem tudta megtartani addigi tisztében, így kénytelen volt "lefokozni" felső elemi iskolává. Az aszódi egyházkerület azonban nem tudott belenyugodni a schola latina hanyatlásába. Báró Podmaniczky Ármin és az aszódi evangélikus egyház tagjainak felajánlásaiból nagy nehézségek árán, de végül is 1863 őszén két osztályban két tanár vezetésével megkezdte működését az aszódi algimnázium.

Az algimnázium rövid története (1863-1912)


Mivel az iskolai ügyek megfelelő ismereteket igényeltek, ezért az egyház vezetői szükségesnek látták egy az aszódi egyház szerveinek (közgyűlés, presbitérium) alárendelt iskolai bizottság (Gimnáziumi Bizottság, a továbbiakban: GB) létrehozását. Jelentősége az algimnázium létrejöttekor és az elkövetkezendő időkben nagy fontossággal bírt. Fő feladata az iskola működéséhez szükséges anyagiak előteremtése, illetve a tanárok szerződtetése.
Báró Podmaniczky Ármin 1869-ben csődbe ment. Még az ősi fészket jelentő kastélyt is áruba kellett bocsátania. Korábban ő volt az, aki elvitathatatlan érdemeket szerzett a schola latina "feltámasztásában" és az algimnázium megindításában. De nem sokáig maradt az iskola mecénás nélkül, mivel Podmaniczky Géza és Levente (Ármin báró két unokaöccse) átvállalták ezt a szerepet.
Később az 1868-ban hivatalba lépő Moravcsik Mihály lett az algimnázium meghatározó személyisége. Szervezett, gyűjtött, mindent megtett, nehogy romlásnak induljon Aszód ősi középiskolája. Az 1868/69. tanévtől évkönyvet adtak ki. A latin iskola eléggé szűkké vált a diákság számára, ezért időszerűvé vált egy bővítés. Moravcsik Mihály irányításával emeletet húztak a meglévő épületre.
1875. május 26-án ünnepélyes keretek között leplezték le a Payerl Károly váci kőfaragó mester által készített és Csengey Gusztáv epigrammájával is felvésett emléktáblát. Csengey Gusztáv 1868-86 között tanár, igazgató Aszódon.
Az 1875/76. tanévtől kezdődően minden évben meghirdették a Petőfi-ösztöndíjat. 1881-ben Csengey Gusztáv megalapította a Petőfi-önképzőkört.
1899-ben, Petőfi halálának 50. évfordulóján avatták fel a Petőfi Múzeumot, ami kezdetben csupán egy díszes szekrényből állt. Itt helyezték el azokat a tárgyakat és írásos emlékeket, melyek Petőfi aszódi tartózkodásának emlékei.

Veszélyben az algimnázium


Az iskola újra válságos helyzetbe került az 1883. XXX. tc., az ún. középiskolai törvény hatályba lépése után. A törvény ti. a középiskolák minimális felszereltségéről is határozott. Az aszódi algimnázium fenntartójának, ha nem akarta, hogy bezárják az intézményt, mihamarabb egy tornatermet és egy rajztermet kellett volna biztosítania. A GB többször is államsegélyt kért a közoktatási minisztériumtól. A GB tagjai, élükön Moravcsik Mihállyal, minden követ megmozgattak az iskola érdekében. Gyűjtőbizottságot hoztak létre, elhitették az ország közvéleményével, hogy 1888-ban van az iskola fennállásának 100. évfordulója. Az ünnepséget június 27-én tartottak meg óriási érdeklődés mellett, s a jelenlevők csaknem 2000.- Ft-ot adományoztak az iskolának. Eközben már másodszorra is megintette az iskolát a Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM), a 3. megintés már az iskola bezárását jelentette volna, ez azonban nem következett be. Megoldódott a tornaterem (1891-ben) és a rajzterem (1894-ben) kérdése is. A minisztérium a fenntartó által tanúsított állandó igyekezetet látva megenyhült, és állami segélyszerződés köttetett a VKM és a GB között (1901. október 12.).

A főgimnázium rövid története (1912-1948)


Egy miniszteri határozat ideiglenes jelleggel engedélyezte a főgimnáziummá válást. 1912. és 1916. között minden évben létrehoztak egy fölmenő új osztályt (V-VIII.), és így 1916-ra a VIII. osztály megnyitásával a főgimnáziummá alakulás teljessé lett. 1914 nyarán Dr. Osváth Gedeont választották meg igazgatónak, aki javasolta, hogy az iskola vegye fel Petőfi nevét, amit el is fogadtak, így az iskola neve Aszódi Ágostai Hitvallású Evangélikus Petőfi Főgimnázium lett.
Az 1914/15-ös tanévben jelentős változás történt a GB életében. Miután br. Podmaniczky Gyula lemondott az elnöki tisztségről, Micsinay Ernő takarékpénztári vezérigazgatót választották meg elnöknek, aki nagyon sokat munkálkodott a főgimnáziumért. Először történt meg, hogy ezt a posztot nem valamelyik Podmaniczky töltötte be, hanem egy polgári foglalkozású személy. Az első rendes érettségi vizsgán mindössze 6-an jelenhettek meg, a többiek egy rendelet értelmében hadiérettségin vettek részt. Az első aszódi érettségin 29 tanuló tett sikeres vizsgát (1 jeles,8 jó,20 érett minősítéssel), senki sem bukott meg. Az első lány, László Márta magántanuló 1917-ben tett sikeres érettségi vizsgát. Az I. világháború alatt majdnem minden évben soroztak be a seregbe az aszódi diákságból és a tanári karból egyaránt, többen közülük hősi halált haltak. A világháború befejeztével a cseh megszállás elől megindult a menekültek áradata az anyaország felé. A besztercebányai gimnázium magyar érzelmű igazgatója és tanárai Aszódon találtak menedéket, diákjaiknak egy része is követte őket. Az őszirózsás forradalom idején Akácsos András kilépett a tantestületből és az aszódi forradalmi események egyik vezetője lett. A GB-tag Perényi Rezső így értékelte a forradalmat:

"A proletárdiktatúra egy tatárjárás volt, pusztulás, rombolás anyagi javakban, azonban ennél sokkal fájdalmasabb az a pusztítás, amit ez az irányzat a lelkekben hagyott hátra".

Az iskola 1920-ban megkapta a végleges nyilvánossági jogot a VKM-től, ezzel megszűnt a jogi bizonytalanság. Az 1922-es év kiemelkedő eseménye a december 2-i Petőfi-ünnepség volt, melyet a költő születésének 100. évfordulója alkalmából tartottak meg. Az ünnepség után a megjelentek a közösség vezetőivel és a megjelent lakossággal ahhoz a házhoz vonultak, melynek helyén állt egykor özvegy Neumann Frigyesné háza, ahol Petőfi diákoskodásának idején lakott, és leleplezték azt a márványtáblát, melyen mind a mai napig az alábbi szöveg olvasható:

"Itt állott a ház, ahol Petőfi Sándor mint aszódi diák 1835-38-ig lakott."

Az 1926/27. tanévtől kezdve a bányakerület iskolája lett az aszódi főgimnázium. Ettől kezdve veszíti el jelentőségét az algimnázium megindulása óta az iskola fölött bábáskodó GB. 1929. október 27-én történik meg az új iskola alapkőletétele. A több évtizedes álom, az új iskola építése végre a megvalósítás közelébe érkezett. Az iskolaavató ünnepségre 1931. október 11-én került sor. Az alábbi eseményen többek között megjelent: D. Raffay Sándor püspök, a Petőfi Társaságból Lampérth Géza, Sárkány Ernő, a kerület országgyűlési képviselője,a környékbeli arisztokraták közül gr. Ráday Gedeon és gr. Széchenyi Gyula. 1936. május 30-án alakult meg az Aszódi Öregdiákok Egyesülete. 1939. május 21-én került sor a Morzsa-Morhardt Gyula szobrászművész által készített Petőfi-szobornak az iskola udvarán való leleplezésére.

A II.világháború évei


Az 1939. II. tc. értelmében a gimnáziumban is megindult a katonai előképzésnek számító leventeoktatás. Ezekben az években nem rendeztek diákbálokat, és elmaradtak a legendás majálisok is. Az iskolát 1944 nyarán a magyar katonaság foglalta el, és csak a következő tanév megkezdése előtt adták vissza.
Bombatámadás is értea várost, ezért 1944. október 12-én beszüntették az oktatást. Ezt követően az épületet német csapatok foglalták el, és katonai kórházat rendeztek be az épületben. November 2-án a helyi hatóságok elrendelték Aszód kiürítését. Az előretörő szovjet csapatok december 6-án szállták meg a várost, és tették meg az iskola épületét legfontosabb egészségügyi bázisukká. Tüzelő hiányában bútorokkal, tanszerekkel és könyvekkel fűtöttek! A szovjetek a gimnázium lefoglalt épületét 1945. július 1-jén adták vissza, óriási kárt hagyva maguk után (pl. a könyvtárnak 58%-a pusztult el).
A háború végeztével még három évig működött az egyház fennhatósága alatt az iskola, mígnem 1948. július 1-jétől államosították.