Móra Ferenc Népszínház 2.63

Az algyői Móra Ferenc Népszínház, amelyet az Algyői Faluház fogadott be, helyet és működési feltételeket biztosítva számára, 1998. március 14-én alakult. Avatóbeszédet Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének akkori elnöke mondott a jeles napon, de ott „bábáskodott” a Népszínház megszületése körül Bíró Zoltán és Pozsgay Imre, Tóth Károly és az Ötágú Síp Kulturális Egyesület is.
A Népszínház hiánypótló szerepet vállal, amennyiben a magyar vidék és a határainkon túli, magyarlakta területek színházigényét próbálja kielégíteni művészi fokon, rangos szerzők közérthető műveinek közérthető módon való bemutatásával. Elemi célkitűzése a Kárpát-medence szórvány magyarsága felé történő élő, anyanyelvi kultúra közvetítése. Ezt tekinti a számos fontosabbnál fontosabb vállalásai közül a leginkább meghatározó feladatának.
Az alakulás esztendejében Gárdonyi Géza: A lámpás című színművével kezdődött a bemutatók sora. Az előadás szereplői akkor még a Szabadkai Népszínház és a Szegedi Nemzeti Színház színészei közül kerültek ki, a darabot Sinka Károly érdemes művész rendezte. A népszínház művészeti vezetőjévé Kátó Sándor színművészt nevezték ki, aki 1972-ben végzett a marosvásárhelyi Szent-györgyi István Színművészeti Akadémián. Harminc éves színészi pályája során több színház társulatának (Sepsiszentgyörgy, Temesvár, Budapesti Nemzeti Színház, Szegedi Nemzeti Színház, Szabadkai Népszínház) volt tagja, számos magyar filmben szerepelt.
Az idők folyamán a Népszínház szereplőgárdája megváltozott: a kőszínházi „profi” színészek helyét átvették olyan tehetséges, nem hivatásos előadók, akik szabadidejük oroszlánrészét áldozzák azért, hogy az újabb és újabb előadások a megszokott nívón kerüljenek a közönség elé.
A Móra Ferenc Népszínház hazai tájelőadásait általában Algyőhöz közeli településeken tartja, illetve a Duna-Körös-Maros-Tisza Euro-régión belül. Szoros kapcsolat alakult ki a Népszínház és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház között is, hiszen az algyői társulat képes felvállalni azt, amit a nagy díszleteit mozgatni képtelen temesvári színház nem: ellátja a Temesség magyarlakta településeit tájelőadásokkal. A Brassói Lapok Alapítvány, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, valamint Kis József tatrangi polgármester révén a Barcaságot is minden nyáron végigjárja a társulat. 2012. őszén a Bujdosók-kal turnézó Népszínházat elkísérte a Duna Televízió egy stábja, s az így született, Szerencsés találkozások című 26 perces filmet a Duna Televízió Határtalanul magyar... című magazinjában tekinthették meg a nézők. (Bővebben.)
Kátó Sándor régi színházi ember. Tehetséges fiatalokat és idősebbeket gyűjtött maga köré, akik méltó társai a „színházcsinálásban”. Kátó jeles erdélyi és magyarországi társulatok tagjaként, filmszínészként megtapasztalta a csillogás világát, mégis a vidéki színjátszásra, sőt: a vándorszínészetre tette fel életének utóbbi tíz évét. Mikor ennek okáról faggatják, nem egyszer Sík Ferenc szavait idézi: „túl úri ez a világ nekünk”. Ami Kátó Sándor esetében annyit jelent, hogy nem tudja, mintegy genetikailag képtelen megtagadni a gyökereit. Ebből táplálkozik a szórvány iránti elkötelezettsége, aminek az algyői Móra Ferenc Népszínház, nemes értelemben véve, egyik eszköze. És bizony kiváló „eszköz” ez a maroknyi csapat, amelynek tagjai a hazai színjátszás hőskorának vándorszínészeit idézik mind a lelkesedés, mind az elhivatottság tekintetében.