Miskolctapolca 4.8

Miskolctapolca, 1950 előtti nevén Görömbölytapolca Miskolc városrésze, a Hejő-patak völgyében helyezkedik el. Neve szláv eredetű, fürdőhelyet jelent. Számos nevezetessége között Barlangfürdője egész Európában egyedülálló.TörténeteA környék már az ősidőkben lakott volt, az 1920-as években találtak a Szentkereszt-barlangban harminc-negyvenezer éves pattintott kőeszközöket, ékszereket, csontokat. Az őskori leletek egy része megsemmisült, megmaradt részét a Herman Ottó Múzeum őrzi. A környék folyamatos lakottságára utal a közeli Leányvár, egy, a 19. század vége felé megtalált vaskori földvár, amelynek ma már nehezen felismerhető maradványai mintegy 3,5 kilométerre találhatók Tapolcától. Ezen a helyen az emberek a neolitikum idején telepedtek le, majd a késő bronzkorban és a késő kelta korban is lakták. A település a nevét a népvándorlás korában itt átvonulószláv törzsektől kaphatta, Anonymus már ezen a néven említi. A honfoglalás után a Bors (Borsod megye névadója), majd a Miskolc nemzetség tulajdona lett. A Barlangfürdő mellett folyó ásatások során megtaláltak egy 11. századi kis körtemplomot, ahol feltehetően a városalapító nemzetség tagja nyugodhatott. A Miskolc nemzetség a későbbiekben tíz ágra szakadt. de tagjai a későbbiekben is visszajártak ide temetkezni, nagyjából a 14. század második feléig. Legkésőbb 1219-ben már monostor állt itt (ekkor említi először okirat), amelynek az volt a feladata, hogy őrizze a nemzetség földi maradványait. A Szent Péter és Pál tiszteletére emelt monostorban bencés szerzetesek éltek, egészen a 16. századig. A szerzetesek a korai időktől ispotályt (szegényápoldát) működtettek a monostor mellett, ahol a gyógyítást a magister hospitalis irányította, munkáját ápolók és fürdősök segítették. A tapolcai hőforrások vizét tehát már ekkor felhasználták gyógyításra.