A budai Krisztinaváros szívében áll a Havas Boldogasszony római katolikus plébániatemplom. A XVII. sz. végén és a XVIII. sz. elején pestisjárványok tizedelték Buda lakosságát. Ekkor a budai Várban lakó módos polgár Franczin Péter Pál kéményseprő mester fogadalmat tett: ha ő és családja megmenekül, elzarándokol az észak-itáliai Vigezzo völgy kegyhelyére, az ottani Vérehulló Szűzanya kegyképéhez. A kegykép másolatával gyalogosan tért vissza Budára, ahol fából fogadalmi kápolnát építtetett és a kegykép itt talált otthonra. Akkor még "Vérkápolnának" nevezték.
Az 1723-as tűzvészben leégett a kápolna, a kegykép azonban sértetlen maradt. Majd a kápolna ismét felépült és látogatott zarándokhely lett. XIV. Benedek pápa 1757-ben engedélyezte, hogy a Vérkápolna búcsúja ezentúl augusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepén legyen, és az ünnep nyolcadára a megszokott feltételek mellett teljes búcsút engedélyezett.
1795-ben új, jóval nagyobb templomra volt már szükség, amelynek alapkövét szeptember 13-án rakták le, és két év alatt készült el. A kegykép ismét a főhelyre került.
1811 és 1815 között készültek el a gyönyörű mellékoltárképek: Szent Anna, Fájdalmas Anya, Nepomuki Szent János és Mária Magdolna.
1821-ig ferences szerzetesek látták el a lelkipásztori feladatokat a vári plébánia keretén belül. Ekkor önálló plébánia lett, Majsch Jakab volt az első plébános.
Itt tartotta esküvőjét a "legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István 1836-ban és az "anyák megmentője" Dr. Semmelweis Ignác 1857-ben.
A templom 1940-ben végzett bravúros bővítésével kapta mai formáját. A második világháború alatt Szabó Imre volt a plébános, majd püspök, aki hősiesen állt hívei mellett a háború viszontagságaiban.
1993-ban került sor a plébánia felügyelete alá tartozó, Szent Gellért Katolikus Iskola alapítására, amely 1997-ben gimnáziummal bővült. Ebben Várhegyi István plébánosnak vannak elévülhetetlen érdemei.
A gimnázium és a templom közötti téren áll a főváros legrégibb Szeplőtelen Fogantatás szobra.