Magyarország jellegzetes földrajzi térsége a Duna-Tisza köze. E változatos arculatú tájnak a homokpuszták, a homoki erdők, a homokbuckák, a szikes tavak és puszták, mocsarak, a Tisza mentén pedig az árterek a jellemzői.
A természetvédelmi oltalom alatt álló területek kiterjedése mintegy 113 ezer hektár. Ebből több mint 53.000 hektár a kilenc elkülönült egységből álló Kiskunsági Nemzeti Park területe. A fennmaradó részt a két tájvédelmi körzet, 18 természetvédelmi terület, és az ún. ex-lege védett területek (lápok, mocsarak, szikes tavak, földvárak, kunhalmok) teszik ki. Ehhez járulnak még hozzá a Natura 2000 területek, melyek az Európai Unió ökológiai hálózatának részét alkotják.
A kiemelkedő természeti értékek nemzetközi elismeréseképpen a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által kezelt védett területek közül számos nemzetközi jelentőséggel is bír. A nemzeti park területének kétharmada Bioszféra rezervátum. A vizes élőhelyek közül több is a nemzetközi védelmüket szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik, s ezeket a Föld legértékesebb vizes élőhelyei között is számon tartják.
Az 1975-ben megalakult Kiskunsági Nemzeti Park feladata a természeti örökség megőrzése mellett az évszázadok alatt kialakult jellegzetes tanyasi életforma és a pásztorélet emlékeinek, továbbá a tájra jellemző őshonos háziállatfajtáknak a fenntartása, mindezek bemutatása, ismertté tétele. A nemzeti park igazgatóság működési területén számos létesítmény szolgál oktatási, ismeretterjesztési és turisztikai célokat.