Isten hozta Andocson 3.2

Andocs Árpád-kori település, amely már a tatárjárás előtt is fennállt.
1208-1290 között a Győr nemzetség Óvári-Kéméndi ágának voltak itt birtokai.
Az 1332–1337-es pápai tizedjegyzék szerint akkor már plébánia működött a faluban.
1391-ben Andocsot Zsigmond király a lövöldi karthauziaknak adományozta.
Az 1536 évi adóösszeírásban három Andocs nevű helységet találunk: Egyházas-Andocs, mely a toldii pálosoké, Nemes-Andocs Uzdy Mihály, és Ispán Mihály birtoka, végül Kápolnás-Andocs, a lövöldi perjelé volt.
Az 1598-1599 évi magyar királyi lajstrom szerint a veszprémi püspök volt Andocs földesura.
A török hódoltság idején lakossága erősen megfogyatkozott, a jezsuita Mindenszentek templom is használaton kívül volt, bár az ott található Mária-szobor épségben maradt. Ez a tény tette a települést híres búcsújáró hellyé, ahova a katolikus hívek évente, pünkösd táján elzarándokolnak.
Az 1715 évi összeíráskor 6 háztartását írták össze. Ekkor Volkra János veszprémi püspök birtoka, aki még a 20. század elején is a legnagyobb birtokosa volt.
1716-ban gróf Volkra Ottó veszprémi püspök a Ferenc-rendieket telepítette meg Andocson, számukra zárdát építtetett és őket egyúttal a plébánia vezetésével is megbízta.
A szentélyhez kapcsolt templom 1742-ben készült el. A kegyszobor több mint 800 éves és a 13. századbeli fekete madonnáknak hű másolata.
Andocs településrészei Németsűrűpuszta és Nagytoldipuszta, melyek korábban önálló községek voltak.
A korábbi állítással ellentétben Sárdy János színész, operaénekes, akinek kántortanító volt a végzettsége, nem Andocson, hanem a nem túl távoli Nagykónyiban született, s nyolc éves volt, amikor szüleivel a híres Mária-kegyhelyre, Andocsra költözött.