Egri SZC Március 15. Középiskolája és Kollégiuma 4.24

Az iskola története

A háború utáni évek az újjáépítést, az ipar és főleg a bányászat fejlesztésének jegyében teltek a selypi medencében. A szakemberek hiánya gondot okozott, ezért kiemelt feladata volt a szakképzés beindítása. 1949-ben született meg az iparitanuló törvény, ennek alapján az iskolánk őse vájáriskolaként 1949-50-ben beköltözött a kastélyba. Ekkor került sor az épület helyreállítására, belső átépítésére.

A szakképzés a nagyüzemekre épült, az állam vált a szakmunkásképzés szervezőjévé. Térségünkben adott volt az ásványkincs, a lignit. Megalakult a Mátravidéki Szénbányák Vállalata, melynek központja Perenypuszta, a későbbi Petőfibánya lett.

A bányászathoz szakemberek kellettek, elsősorban vájárok.

Ez az igény hívta életre a jelenlegi iskolánk elődjét, a 318. Sz. Iparitanuló Iskolát, amelynek a bánya adta az elméleti és gyakorlati oktatógárdáját. A fiúk és a lányok két év alatt szerezhették meg a Vájár szakképesítést. Kezdetben az elmélet és a gyakorlatképzés és Petőfibányán folyt majd a nagy érdeklődésre való tekintettel megnyílt a rózsaszentmártoni és az ecsédi bányatelep is. Az elméleti képzés 100 tanulóval 1950-ben átköltözött a jelenlegi helyére, Vörösmajorba, a kastélyépületbe. Ebben az időben az iskola három szaktanteremből és két kollégiumi hálóteremből állt. Az épületben a báró által alkalmazott légfűtés helyett fajansz cserépkályhákkal fűtöttek. 1952-ben megnyílt az intézményünk fiókiskolája Rózsaszetmártonban. A bányászat magával hozta azt az igényt is, hogy az egyre jobban gépesített bányákban alkalmazott gépeket üzemeltetni, javítani, karbantartani tudós szakembereket egyre nagyobb számban képezzünk. A profilbővítés 1953-ban vette kezdetét, mikor megindult a bányaelektro-lakatos képzés.

Ez a szakma egyre népszerűbb lett, az ország legtávolabbi pontjáról is beiskolázták hozzánk a vállalatok tanulóit.Petőfibánya-altáról, IX akna Ecséd, Orvosbánya, Edelény, Mátranovák, Izsófalva, Cered, Lyukóbánya, Berente, Kányás, Nagybátony stb. bányáinkban, üzemeinkben dolgoztak, tanulták a gyakorlatot tanulóink. Diákjaink többször szereztek első helyezést az 50-es 60-as években a szakma legkiválóbbjainak kiírt országos versenyeken. Az oktatás beindulásától kezdve a tanulók egyenruhát viseltek, amely 1956-ban megszűnt, csak egyensapka maradt.

A gyenge színvonalú tankönyvellátás következtében a szemléltetés volt az elsődleges. Gépek, makettek, diák segítették a szakképzést.

Az iskola szervezésében a diákok részt vettek országos módszertani bemutatókon, s a modellező szakkör által készített „működő bányácska” az országos kiállításon első helyezést ért el. Ma ez a Szerkezet Múzeumban látható.



Ahogy életre kapott az ország, a selypi medence ipara is fellendült. A termelő üzemek, a Cukorgyár, a Cementgyár, a Vegyépszer, a Gépüzem stb. más szakmákban és ifjú szakembereket követelt, így a szénbányák petőfibányai tanműhelyében 1963-tól megindult a marós, az esztergályos, a kovács, a villamos forgógép tekercselő és a hegesztő szakmákban az elméleti és a gyakorlati oktatás. Ezen szakmák közül a lányok a marós, hegesztő, esztergályos és a tekercselő képzést végezhették el. 1964-ben indult a dieselmozdony-lakatos és szerkezeti lakatos képzés, majd 1965-től az autószerelő tagozat, mely a 90-es évek közepéig sikerszakmának számított. Az országos koncepció keretében Vörösmajor is bekapcsolódott az általános lakatos és az elektroműszerészképzésbe. Ez utóbbi szakmát érettségizettek számára indítottuk be. 1968-ban a Qualital Vállalat kérésére megkezdődött az öntő szakma képzése., melyből három évig tanulva egy osztály végzett. Az 1969. évi VI. törvény szerint a szakmunkásképző iskola olyan középfokú oktatási intézmény, mely szakmunkás képesítést és nem befejezett középiskolai képzést nyújt. A törvény értelmében az iskolák többségében igyekszenek csökkenteni a tanítandó szakmák számát. Így a szakmunkás képesítés két típusa jött létre, az egyik a hagyományos képzésben, ahol a kevésbé elméletigényes szakmákat oktatják, a másik az elméletigényes szakmák területe, ahol emelt szintű oktatásban részesülnek a tanulók. E törvény alkalmazása iskolánkban nem teljesedett ki, hiszen a szakmai képzés formái ezen időszakban jelentősen bővültek.

Az 1970-es években a folyamatosan bővülő tanulólétszám következtében kinőttük a kastélyt, s két modern iskolaépület készült el a régi épület mögött. Az 1970-71-es tanévtől kezdődően beindult a Csőszer üzem kívánságára az első csőszerelő osztály, s létrejött a Csőszer Lőrinci telephelyén egy üzemi tanműhely, iskolai oktatókkal. Ebben a tanévben további új szakmaként jelentkezett a szerszámkészítő, amelynek gyakorlati oktatását a Qualital apci üzemének tanműhelyében oldottuk meg.

A gyakorlati élet és az üzemek igényeinek megfelelően a két kilépő szakma: a dieselmozdony-lakatos és az öntő helyébe a villanyszerelő és a szűcsképzés lépett. Az 1980-as tanévig a képzés profiljában lényeges változás nem történt. Ebben az évben elsősorban a Mátraaljai Szénbányák kérésére a bányaelektro-lakatos képzés megszűnt, 1982-ben végeztek az utolsó tanulók ebben a szakmában. 1983-ban kiszélesítették a szakmai képzés céljait. A szakmunkásképző iskolákat fokozatosan közelíteni akarták a szakközépiskolák oktatási szintjéhez. Érettségi bizonyítványt nyújtó szakmai képzést vezettek be.

Ennek hatása csak 1991-től érezhető intézményünkben, hiszen megkezdődött a ruhagyártó, valamint a gépjárműtechnikai-szerelő (autószerelő) képzés, amely a negyedik év végén érettségi és szakmai képesítő vizsgával zárult. A rendszerváltás negatív irányban is éreztette hatását az oktatás területén: üzemek szűntek meg, a vállalatok kivonultak a szakképzésből, jelentkeztek az elhelyezkedési nehézségek. Ennek következtében megszűnt a kőműves, a szűcs és az esztergályos tanulók képzése iskolánkban.

Az országos kimutatásokhoz hasonlóan intézményünkben is folyamatosan csökkent a szakmunkás tanulók létszáma és növekszik a szakközépiskolásoké.



Az 1993. évi törvény lehetővé tette nyolc, hat és négy évfolyamos gimnáziumok kialakítását.

Ennek kereteit kihasználva iskolánk vezetősége beindította a négy évfolyamos gimnáziumot, amelyben közbiztonsági fakultációra járhatnak tanulóink. A környékünkön újdonságot jelentett az 1994-ben először jelentkező szakmunkások szakközépiskolája.

Az ide jelentkező tanulók két év alatt, intenzív képzésben szerezhetik meg az érettségi bizonyítványt, s a településfejlesztési vagy közbiztonsági fakultációra járhatnak. Az 1995-96-os tanében kínálatunk palettája tovább bővült a négy éves ruhagyártó szakmára alapozva, a ruhaipari technikummal. Ennek a középfokú szakmai képzésnek nagy sikere van a környékbeli ruhaipari iskolák körében. Sajnos, mint minden szakma, a ruhagyártó is telítetté válik, s ezért egyre kevesebb gyerek választja továbbtanulás céljából. Hasonló gondolatokkal küzd a gépjárműtechnikai-szerelő szakma is. Ennek nyomán újabb profilváltás következett be, s 1996-ban beindult a kereskedelmi képzés a Lőrinci ÁFÉSZ-szel kötött szerződés értelmében. Ez a képzésünk nagyon népszerű az általános iskolát végzettek körében, hiszen az érettségi letételét követően lehetőségük van a kerskedelmi marketing technikus minősítés megszerzésére is.

A kor elvárásainak és az itt tanuló diákok számának megfelelően az oktatásnevelés személyi és tárgyi feltétele is jelentősen megváltoztak, kibővültek. Pl. 1988-ban kezdődött döntően saját erőből a tornaterem építése, amelyet 1989-ben már birtokba is vehettek a tanulók. Jól felszerelt autószerelő műhelye működik az iskolának Petőfibányán, amely műszaki vizsgáztatást is végez. Az iskola legújabb, negyedik épületében, korszerű gépekkel felszerelt ruhaipari tanműhely került kialakításra. Az 1998/99-es tanévtől kezdődően két iskolai számítástechnikai szaktanterem szolgálja a tanulók ismereteinek bővítését. Ebben a tanévben sikerült felszerelni Petőfibányán egy kereskedelmi szakkabinetet, ahol a tanulók begyakorolhatják szakmájuk csínját-bínját. A közeli tervek között szerepel két nyelvi labor kialakítása, ami korunkban elengedhetetlennek számító angol vagy német nyelvvizsgára való felkészítést hivatott segíteni. A fejlődés nyomon követhető, a kezdeti vájárképző iskolákból szakmunkásképző, majd szakközépiskola és gimnázium lett. Szakmát, érettségit, technikusi minősítést és a felsőoktatásban való továbbtanulási lehetőséget ad intézményünk. A változások korát éljük, a profil átalakulása folyamatos, újabb szakok belépése várható, de régi sikereink önmagukért beszélnek a jelenben a jövőnkért.