Bosnyák Helytörténeti Kiállítás 2.18

Jászám tike!

Az elmúlt évszázadokban élt Szigetváron egy népcsoport, mely a török időkben és az azt követő évtizedekben Bosznia katolikus horvát vidékéről érkezve talált új hazát Szigetvár keleti részén, a pécsi külvárosban, melynek jellegzetes zegzugos utcácskái nyomokban még ma is őrzik a városrész egykori balkáni jellegét, a régi szigetváriak ma is Gornyamálának nevezik. Ők voltak a földműveléssel és állattartással foglalkozó szigetvári bosnyákok, akik a 18. században a lakosság csaknem felét tették ki, a 19. század végére nagyrészt elmagyarosodtak, azonban szokásaikat, hagyományaikat tekintve mégis különböztek a város többi lakójától, önérzetesen mondták az őket sértegetőknek: Jászám tike, tiszi gyittment! Mivel egy területen éltek, és sok volt közöttük az ugyanolyan nevű, ezért ragadványnevekkel különböztették egymást a bosnyák családok, mely elnevezések öröklődtek, legtöbbjük horvát eredetű, a közbeszédben még ma is fel-feltűnik egy-egy ilyen név. Mélyen vallásos katolikusok voltak, ünnepeik és szokásaik számos elemmel gazdagították Szigetvár néprajzát. A múlt század második felének változásai közepette a bosnyák paraszti kultúra letűnt, zsúpfedeles talpas házaikat lebontották, hagyományaik nagyrészt kivesztek, maradt a tudat, hogy felmenőik voltak Szigetvár legrégebbi lakói.
A Szigetvári Várbaráti Kör úgy gondolta, meg kell menteni, amit még lehet, emléket kell állítani a szigetvári bosnyákságnak, akiknek leszármazottai ma is köztünk élnek. Így összegyűjtöttük a ma még meglévő írásos és tárgyi emlékeket, használati eszközöket, hogy állandó kiállításon mutathassuk be az érdeklődőknek Szigetvár múltjának ezt a gazdag örökségét.