Békéscsabai Napsugár Bábszínház 4.01

Olyannak kell lennünk, mint egy szivárványnak: könnyednek, csodálatosnak, elgondolkodtatónak - mindazon túl, hogy belül ezernyi részecske rezeg, fény-eső-pára, s még megannyi jelenség szoros kölcsönhatása lakozik. Aki lát minket, annak a szépséget kell látnia, a színeket, nem pedig a vihart, az egymásnak feszülő energiákat, amikből minden szivárvány születik…
Másik fontos feladatunk a merészség. Önmagunk, a világ, a történetek folytonos változása. Az új dolgok megismertetése gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. Merni kell gyereknek, őszintének és egyedinek maradni.
Persze, mint ahogy minden más, még a mesék is változnak. Folyton születnek s egyre formálódnak.
Nekünk pedig a magunk módján kell életet, történetet, vidámságot, könnyeket adnunk egymás kezébe, szívünkkel bábjainkba, bábjainkkal, a közönség lelkének.
A lélek pedig tükör, a mi tükrünk, s mi nem centikben, hanem egyszerűen sugárzó lelkekben mérünk.
Kaptunk hát egy ’’életet’’, amit mi tehetünk olyanná, amilyenné szeretnénk.
Új elemekkel tarkítani, itt-ott foltozni, a régi szálakat megjavítani, óvni, újabb és újabb dolgokkal erősíteni. Kicsit néha nevelgetni önmagunkat, s talán másokat is…
A bábszínház első elemi részecskéjétől kezdve az utolsóig - sokszor szinte felfoghatatlanul - erős és pontosan egymásba illeszkedő. Pedig ahányan vagyunk, annyi félék ugye. Ámde egy szervezetben minden sejtnek megvan a maga szerepe. Sok egyszerű elem tökéletesen bonyolult szervezettsége.
Ilyenek szeretnénk mi lenni, mert szerintünk ez élő bábszínház.
Nos, hát így írjuk mi a magunk fabuláját, a magunk színeivel.
Önnek, Neked, Önöknek, Nektek, Nekünk….