Balatonalmádi Szent Imre Római Katolikus Plébánia 3.12

A balatonalmádi Szent Imre plébániát 1934. november 1-i határozatával alapította Dr.Rott Nándor veszprémi megyéspüspök. Korábban Almádi az ősi Vörösberényi Plébániához tartozott. Temploma nem volt, csak egy kis kápolna a szép fekvésű szőlők között, amelyet 1883-ban építettek Szent Margit tiszteletére. A múlt század első évtizedeiben,a Balaton „felfedezése” azonban magával hozta a part menti települések viszonylag gyors fejlődését, lélekszámban való gyarapodását. Egyre többen telepedtek le itt véglegesen és hívő életük gyakorlására kicsinek bizonyult a Szent Margit kápolna. A húszas évek végére érett meg a helyzet arra, hogy az egyházközség saját templom építésébe fogjon. Az építkezés előkészítésében, lebonyolításában nagy érdemeket szerzett Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, felsőházi tag; aki építési telket adományozott az egyházközségnek és jelentős pénzbeli adományaival is folyamatosan segítette a templom építést. 1939-ben tőle vásárolta meg az egyházközség plébániaépületnek az un. Tulipán nyaralót is. Az egyház részéről az akkori vörösberényi plébános Gyöngyössy Imre felügyelte és segítette a munkálatokat. A templom alapkövét a trianoni tragédia 10. évfordulóján rakták le 1930. június 4-én és mindössze öt hónappal később november 5-én, Szent Imre herceg ünnepén az ünnepelt Szent tiszteletére már meg is történt a felszentelés. A templom Medgyasszay István tervei alapján erdélyi magyaros stílusban épült „néma imádságként” az ég felé mutatva a nagy magyar hazáért, nemzetünk megmaradásáért. A templom belső építészeti terveit Veszely Géza építészmérnök készítette. Falképeit Bicskei Karle János festette 1955-ben. A plébánia első lelkipásztorai Deák János Szulpic OFM., és Kreutz József voltak. Majd 1936-tól 1987-ig Dr. Pintér Sándor vezette a plébániát és lett megalapozója Almádi szépen fejlődő, virágzó hitéletének.

A SZENT JOBB KÁPOLNA EREDETE
ÉS BALATONALMÁDIBA KERÜLÉSE

A budai királyi vár Zsigmond kápolnájából nyílt (a főoltár mögött) az a kápolna-fülke, amelyben 1901 és 1944 között Szent István Jobbját őrizték. A harcok során a vártemplom teljesen elpusztult, de a Szent Jobb kápolna – bár súlyosan megrongálódott – csodálatosan megmaradt, mert a királyi palota egy emelete ráomlott, romjaival eltakarta és a további teljes elpusztulástól megmentette. A kápolnát valószínűleg Lotz Károly tervei alapján Róth Miksa műhelyében készített aranymozaik díszítette, amelyet a millenniumra tervezett. Tizenkét esztendeig roskadozott terhével a romok alatt, míg az “utolsó órában” sikerült megmenteni a végső pusztulástól. Az ötvenes évek közepén az akkori plébános, Dr. Pintér Sándor, Bicskei Karle János festőművésztől (aki akkor dolgozott a templom falképein) értesült a budai vár romjai között rejlő, pusztulásra ítélt értékről. Az ő kezdeményezésére és szervező munkája eredményeként épült fel a Szent Jobb kápolna pontos mása a Szent Imre plébánia templom mellett. A boltozat mozaikját és a kápolna belső terének több részletét (az oltárt a tabernákulummal, a gyertyatartókat, a kovácsoltvas kaput és márvány keretét) hozzáértő kezek gondos munkával rekonstruálták a teherautókon ideszállított töredékekből. A plébánia és a kápolna történetének egyedülálló szépségű napja volt 2000. május 13, amikor a Szent Jobb ereklye egy napra visszatért eredeti őrzési helyére. A millenniumot záró ünnepségek részeként, 2001. augusztus 19-én a Szent Jobból származó ereklyét adományozott a kápolnának Szabó Géza, a Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre.