Alsóörsi Gyermek és Ifjúsági Tábor 2.19

Az alsóőrsi gyermeküdülő eredetileg úttörőtáborként épült, ahol a Dunai Vasmű dolgozók gyermekei kedvezményesen nyaralhattak. A rendszerváltás után a tábor Gyermek-és Ifjúsági Üdülő néven üzemelt tovább egészen a bezárásáig, 2003 nyaráig.

Az 1969-es Dunaújvárosi Hírlapban olvasható, hogy a Dunai Vasmű három üdülőt fog nyitni egy éven belül, majd egy évvel később már fogadja is a látogatóit.
"A Dunai Vasmű 1970-től évente mintegy 3 millió forintot költ majd a dolgozóinak nyaraltatására" - áll a cikkben.

A '70-es évek elején a Balatonszéplaki Úttörőtábort is átköltöztették ide, így több faházzal bővült az üdülő. Egy 1972-es cikk arról ír, hogy a Dunai Vasműnek sok bosszúságot okoz a terület üzemeltetése, ezért egy részét kiadták bérbe.

A tábor területe ezentúl három fő részre volt osztva. A legnagyobbik terület a Dunaferré volt, a másik kettő pedig a Dunaújvároshoz és Várpalotához tartozott. A két utóbbi kedvezményezettei pedig váltott turnusonként nyaralhatott az úttörőtáborban.

A vasmű területén volt a fürdő, zuhanyzó, étterem, szórakozóhely és a sportpályák és a játszótér, ahogy az egész vizesblokk is, így ezen terület nélkül a másik kettő nem is működhetett.

A Duna Vasmű (új nevén Dunaferr) túlélte a rendszerváltást, így az úttörőtábor is tovább üzemelhetett, de már Gyermek-és Ifjúsági Tábor néven.

Az üdülő rendkívül népszerű volt, hiszen nagyon jó természeti adottságokkal rendelkezett, de a Balaton közelsége sem volt utolsó szempont, ahogy az sem, hogy a gyermekek kedvezményesen, szinte fél áron, vagy akár ingyen nyaralhattak a magyar tengernél.

A kilencvenes évek végétől a PC Guru újság nyári táborokat szervezett a Balaton partján, és 1999-ben pedig Alsóőrsre esett a választás, ahova később többször is visszatértek. Így a gyermektábor már a fiatal felnőttek körében is népszerű volt.

Az üdülő nagyszerű választásnak bizonyult, hiszen a tábor mindig tömve volt a fiatalokkal, alig volt szabad hely, azt is csak hónapokkal előre lehetett foglalni.

2003-ban azonban a Dunaferr úgy döntött, hogy megválna a tábortól, így a hivatalos közlés szerint bizonytalan ideig bezárták a népszerű üdülőt, hiába volt már arra a szezonra szinte az összes hely lefoglalva az üdülőben. A dunaújvárosi és a várpalotai rész sem tudott vendégeket fogadni, mivel a Dunaferr területe nélkül ők sem tudtak kinyitni.

Később a Dunaferr 22 millió forintért eladta a tábor rá eső területét, és emiatt a várpalotai és a dunaújvárosi rész sem működhetett. Habár sokan lobbiztak a tábor továbbüzemeléséért, sőt, sok terv is volt a terület újraindítására és hasznosítására, a gyermeküdülő végül mégsem nyitott ki a 2003-as szezonra. A gyermekek nyaraltatását végül Zamárdiban oldották meg a későbbiek folyamán.

A terület egykori és jelenlegi gondnoka, Hamvai Gábor szerint óriási pazarlás volt egy ilyen tábort tönkretenni, hiszen a gyerekek szinte fillérekért nyaralhattak a Balaton partján, és ezt meg kellett volna becsülni.

Évek múltával a területen elkezdett nőni a gaz. Idővel aztán a faházak is eltűntek, a megmaradt épületeket megrongálták, az ablakokat kitörték, a berendezéseket ellopták.

Balatoni álom szertefoszlott...

Írta: Hajner Gyula
Fotók: Bozó Zsolt
Köszönet: Neugam Szabolcs, Hamvai Gábor

http://szellemvarosok.blog.hu/2015/02/25/elhagyatott_uttorotabor