Moulin de Lindekemale 1.4

A Moulin de Lindekemale vagy De Lindekemalemolen egy a 12. századból származó vízimalom a brüsszeli Woluwe-St-Lambert kerületben. A malom vízkereke ma is működőképes, a közeli Woluwe folyó vize hajtja. A brüsszeli Uccle kerületben található Moulin de Neckersgattal együtt csak ez a két működőképes vízimalom maradt fenn a Brüsszelben, a 19. sz. végén működött 87 vízimalom közül.TörténeteA malom első említése 1129-ből származik, a parki szerzetes Étienne de Wezembeek által írt évkönyvben található, ennek alapján a Brüsszel város területén valaha működött vízimalmok közül ez a legöregebb, a 12. sz. során a Woluwe-folyó völgyét uraló hűbérurak a Leuvenhez közel található, parki norbertinus apátságnak adományozták.A 12. században építették, de az idők során a változó felhasználásnak megfelelően többször is átalakították: 1611-ig csak gabonát őrölt, majd 1686-ban a malom egy részét papírmalommá alakították át. Még később dohányt, illetve pótkávéban felhasznált cikóriát dolgoztak fel itt.A 19. század végére a malom a Woluwe-St-Lambert kerület leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármestere, Jean Devis tulajdonába került. Ekkor a malom emeletén található szobákat kiadták, leghíresebb lakójuk Henri Thiébeau zeneszerző volt, aki 1894-ben költözött a kerületbe és itt élt 1959-ben bekövetkezett haláláig. Itt szerezte egyik legjelentősebb művét, a „La passion du Christ” c. zenedrámát, amelyek szövege Emmanuel Vossaert egyik költeményére épül. Thiébaut a brüsszeli művészvilág számos képviselőjét vendégül látta lakhelyén, mint például az impresszionista festő Jan Stobbaertst (1838-1914), aki 1914 előtt számos alkalommal megfestette a Woluwe folyó völgyét.